A darab utolsó, befejező része. A darab elejéhez kattints ide.
Harmadik szín
Amint kigyúlnak a fények, másnap reggel van. Ugyanabban a nappaliban vagyunk. Roberta kosztümöt visel, haja feltűzve, bejön a szobába indulás előtt még néhány dologért a fiókból. Két bőrönd van nála és a vállán egy táska. Leteszi a bőröndöket és a hivatalos iratokat a fiókból a táskájába teszi. Még egyszer megáll és utoljára körülnéz a szobában majd rendezgetni kezdi a dolgokat a táskájában. Bejön Donald, egy kis táska van nála, amit letesz a bár közelében. Zakót és nadrágot visel. Roberta a táskájában pakol, amíg észre nem veszi, hogy Donald ott áll, de nem látja Donald táskáját. Megfordul.
D: (halkan) Jó reggelt.
R: Jó reggelt. Nagyon korán felkeltél.
D: (bólint) Jól aludtál az éjszaka?
R: Nem igazán. De jól vagyok. És te? Tudtál aludni?
D: Nem. Le sem hunytam a szemem egy percre sem. Nem voltam rá képes. Mindig téged láttalak.
R: Nagyon fáradt lehetsz.
D: Túlélem. (kínos csend)
R: (szomorúan) Nagyon sajnálom Donald.
D: (szomorúan) Ühüm, én is.
R: Bár csak ne történt volna meg mindez. A világért sem akartalak megbántani.
D: Tudom, hogy nem akartad, ha lett volna rá mód. Nem olyan ember vagy.
R: (szomorúan) Köszönöm, hogy ezt mondtad. (sóhajt) Hát… (körülnéz) azt hiszem jobb, ha indulok. Nem akarom lekésni a gépet.
D: Nem, az nem lenne jó.
R: (lassan felveszi a bőröndöket, még egyszer körülnéz és ekkor észreveszi Donald kis táskáját) Ó, te is elutazol valahová? (rájön, hogy Donald nem tartozik neki magyarázattal) Jaj, bocsáss meg… nem tartozik rám. Nem kell, hogy elmondd.
D: Semmi baj. Ööö… igen. Én is elutazom egy kis időre.
R: Ah. Hová mész? Új ügyön dolgozol? Jaj, ne haragudj, tényleg nem tartozol elmondani. Tudom.
D: (kedvesen, mosolyog) Nem baj, nem bánom, bébi. (Roberta szereti ha Donald bébinek szólítja és ez most összezavarja. Donald kedvesen néz rá és tisztán ezt mondja…) Arra gondoltam, ideje lenne megismernem a szüleidet. Ez minden.
R: (meglepődik, a lélegzete is eláll, azután elönti a boldogság és hangosan felkiált) Istenem, Donald! (boldog, eldobja a bőröndöket, odafut és átöleli a férfit. Donald bizonytalanul viszonozza az ölelést, kicsit hátrébb húzódik és karjaiban tartja Robertát. Roberta szemébe nézve megadja magát a ténynek, hogy még mindig szereti és egyik kezével lágyan megsimogatja a nő haját.)
D: (beletörődve, még mindig karjában tartva Robertát) Nem tudok harcolni vele, a fenébe is. Még mindig szeretlek, de még csak most… (Roberta félbeszakítja)
R: (boldog, ismét megöleli Donaldot) Ó Donald, annyira boldog vagyok… Nagyon szeretlek! (Donald viszonozza az ölelést, de lassan elengedi és megint a karjában tartja, fejét ingatva komolyan ránéz)
D: (komolyabb hangnemre vált, mély levegőt vesz) Ne. Várj, figyelj ide, jó? Meg kell hallgatnod. (Roberta bólint, kész rá, hogy meghallgassa bármit is mond)
R: Persze. Bármit is mondasz.
D: Én ööö… Ez nem könnyű most nekem…
R: Igen, megértem. Ha időre van szükséged… amennyi csak kell.
D: És ööö… (megáll a megfelelő szavakat keresve) Csak azt akarom mondani… imádom azt az embert akit feleségül vettem… és imádom azt az embert aki itt áll előttem… de…
R: De?
D: De még nem tudom Roberta… Kell egy kis idő, hogy ezt megemésszem… Ez nagyon nagy megrázkódtatás volt nekem és még csak elkezdeni sem igazán tudtam ezt feldolgozni.
R: Igen, persze. Teljesen megértem.
D: De most ebben a pillanatban úgy érzem, hogy neked is szükséged lehet támogatásra mikor a szüleiddel találkozol, azok után ami köztetek történt, meg apád állapotát is figyelembe véve. Ott akarok lenni melletted. Ennyivel tartozom neked.
R: Igazán nem tartozol semmivel sem. Egyáltalán nem… de nagyon jól esik.
D: És ami kettőnket illeti… Nem ígérhetek semmit… Ez most nagyon korai még. Kérlek értsd meg! De meg akarom próbálni. Úgy értem, ki tudja… talán egyszer majd újra megpróbálhatjuk. Nem tudom még. Tényleg nem. Ehhez kell még egy kis idő.
R: (megkönnyebbülten felsóhajt és mosolyog) Ez több mint elég nekem. Ennél többet nem is kérhetnék. És ígérem nem fogod megbánni Donald. Jóváteszek mindent. Ígérem, meglátod. Istenem, annyira szeretlek. (gyengéden átöleli a férfit)
D: (lassan bólogat, nagyon halkan beszél) Ismerlek jól, bébi… (szeretően hátrasimítja Roberta haját és lágyan csókot nyom a homlokára) Tudom, hogy szeretsz. És Isten látja, én is szeretlek téged Roberta… én is szeretlek. (még egy csókot ad a homlokára és gyengéden átöleli. Roberta érzi, hogy Donald szereti és védelmezi, ami felébreszti a reményt)
A fények lassan kialszanak.
VÉGE
Utolsó kommentek